A „hiánypótló” jelzőt kicsit ugyan elcsépeltük már a könyvekkel kapcsolatban, de ez tényleg az. Nem csak azért, mert maga Salgótarján sem kapott elég figyelmet eddig, de a korszak építészete sem. Mivel itt nem egy alaposan megkutatott és dokumentált anyagot kellett megszűrni és lefordítani a nagyközönség nyelvére, a könyv több olyan fontos információt és összegzést is tartalmaz, amit korábban máshol nem nagyon írtak még meg.
 
Ennek megfelelően a szöveg néhol inkább szakmai, mintsem irodalmi, de aki ismeri a Hartmann Gergely korábbi írásait a Modern Győr, vagy épp a Retropolisz oldalán, az tudja, hogy élvezetes olvasmányra számíthat.
 
Gulyás Attila pedig most is hozza a tőle megszokott színvonalat: olyan varázslatos képeket készített, amelyek meg tudják mutatni, hogy – a jelenleg nem mindig a legjobb állapotban levő – salgótarjáni házak mitől is olyan értékesek.