Keresés

Csodaszép pesti brutalizmus. Na meg a Löfflerek

Frissítve: feb 16

A brutalizmus kezd divatba jönni. Annyira még nem, hogy az ingatlanosok belevegyék a kifejezést a hirdetéseikbe, de annyira már igen, hogy a város és építészet iránt érdeklődő laikusok elkezdjenek dobálózni a kifejezéssel. Ám, ahogy nem minden bauhaus Bauhaus, és a két világháború között sem csak art decó épült, úgy ezzel a kifejezéssel is csínján kell bánni. Szerencsére van a témának olyan avatott szakembere, aki helyreteszi a fogalmakat. Branczik Márta az, akinek a közelmúltban jelent meg egy kis kiadványa a 10+1 Budapest sorozat nyitódarabjaként, párban Tolnai-Pálóczy Enikő Löffler testvérek című könyvecskéjével.


A sorozat

A főváros építészetét bemutató 10+1 Budapest kiadványsorozatot idén ősszel indította el Kedves László Könyvműhelye. Mivel ott jelent meg az én könyvem is, tudom, hogy a köteteket eredetileg angolul szerették volna kiadni, a kulturális turistákat célozva meg. Ám a 2020-as év nem a nemzetközi turizmus jegyében telt, úgyhogy végül magyar nyelven is kinyomtatták a két indítókötetet.


A sorozat a szépemlékű kulturális füzetecskék – nekem a Tájak–korok–múzeumok a kedvenceim – hangulatát adja vissza olyan formában, amilyennek 2020-ban egy ilyen kiadványnak ki kell néznie. 32 oldalon, 11 épületleírással, 11 képpel és egy olvasmányos bevezetővel. A 11. a sorozat minden eleménél kicsit kakukktojás. A kiadvány nem titkolt célja, hogy felhívja a figyelmet a kevésbé ismert építészeti értékekre, kiváltképp a huszadik században születettekre.


Brutalizmus

A sorozat első darabját szerző Branczik Márta a téma szerelmese. Ő vezeti a Kiscelli Múzeum virtuális leletmentését, amelynek célja, hogy legalább felvételeken megőrizzék a huszadik század második felének építészeti értékeit, amelyek a szemünk láttára tűnnek el. Erről bővebben az Artmagazin nyári, építészeti számában mesélt egy interjúban. Most megjelent könyvéből kiderül, hogy mikor nevezhetünk egy épületet brutalistának, mik a jellegzetességei, és az is, hányféle formája lehet. Persze azért a szerző mértékletességre int: „csak óvatosan, egy elrontott nyersbeton támfal még nem brutalizmus…”.


A kötet egy 1968-ban épült vízivárosi lakóházzal nyit és a legendás újpalotai víztoronyházzal zár. Felbukkan benne az OKISZ-székház, melyre épp Branczik Márta hívta fel a figyelmemet, amikor eladósorba került, na és a farkasréti Mindenszentek-templom, amely természetesen a Templomséták Budapestenben is szerepel.

Bár a szerző maga is elismert szakember, a szaklektor személye – a nagyszerű Modern Győr szerkesztője, Hartmann Gergely – garantálja a hiteles információkat. A kötet képeit az egyik legjobb magyar épületfotós, Batár Zsolt jegyzi.




A Löffler testvérek

A sorozat második kötete a Löffler testvérek, mely a Brutalizmussal párban, azzal egyidőben jelent meg. Tolnai-Pálóczy Enikő könyvecskéje a századeleji építészet fontos, mégis keveset emlegetett testvérpárosára hívja fel a figyelmet. Ez a duók ideje volt az építészetben (Lechner-Pártos, Kós-Zrumeczky, Komor-Jakab stb.), akárcsak az ötven-hatvan évvel később kezdődő korszak a könnyűzenében. Ebbe a sorba tartoztak a Löffler testvérek is.

A két építész a szecesszió és az art déco stílusjegyeit, a magyar népművészet és a hagyományos zsidó formakincs elemeit gyúrta egybe, és alkottak belőle egy különleges hangulatú világot.



A könyvben bemutatott épületek már csak azért is izgalmasak, mert egy részük mellett talán gyakran elhaladunk, mégsem vesszük észre (például Rákóczi út 14.), míg mások olyan környéken vannak, ahova ritkán vetődnek turisták (Népszínház utca, Mátyás tér). A Löfflerek fő művét, az ortodox zsinagógát viszont a legtöbb Budapestre utazó ismeri, hiszen a bulinegyed közepén, a Kazinczy utca kanyarulatában áll.


A könyvnek itt is rangos lektora akadt: Kovács Dániel a Szecessziós Budapest, valamint az Art déco és modern Budapest szerzőjeként pont arról a két stílusról jelentetett meg könyvet a kiadónál, amelyben az építészpáros is alkotott. A fotókat legkedvesebb fényképésztársam, Bődey János készítette, akivel rengeteget dolgoztunk együtt az Indexnél, és ő volt az, aki a nagyszerű Mi vidékünk sorozatot is megálmodta. Nem volt könnyű dolga ezzel a kötettel, hiszen jelenlegi állapotukban nehéz megmutatni ezeknek a házaknak a szépségét, hajdanvolt pompáját.



Talán az ilyen, és ehhez hasonló kezdeményezések jobban ráirányítják a figyelmet az alkotókra, ami talán a házak állapotának is jót tesz majd.


(A sorozat jövőre folytatódik, többek közt engem is felkértek két kötet megírására. Szóval hamarosan beszámolok majd róla itt a blogon.)

KAPCSOLAT

HÍRLEVÉL

©2020 Zubreczki Dávid

Zubreczki Dávid 2020 ©