A Márványmenyasszony étterem neve mostanában sokat forgott a sajtóban: úgy volt, hogy Budapest egyik legöregebb vendéglőjét, mely gyakorlatilag semmiféle védelmet nem élvez, teljesen átépítik. Szerencsére az utolsó pillanatban elindították a műemléki védelem alá helyezését a Wichmannal együtt, ami mindenképpen remek hír (még akkor is, ha ez a két ház csak csepp a tengerben, és még ezek megmenekülésében sem lehetünk száz százalékig biztosak).
Ugyanakkor a Márványmenyasszony körüli hírek remek apropót adnak arra, hogy elmeséljek egy történetet arról, hogyan fedezett fel az egyik vendég egy káprázatos leletet az étteremben, s miként kötődik az a korabeli asztrológiához.
Az egész történet úgy kezdődött, hogy 2009-ben Végh András régész (aki később a Budapest Történeti Múzeum Vármúzeumának igazgatója lett) egy ismerőse gyerekét vitte el a Márványmenyasszonyba, valami rendezvényre. Épp csak bekísérte a lányt az udvarra, amikor meglátta, hogy ott a falon négy faragott vörösmárvány kő van kiállítva, melyek stílusuk alapján mintha a reneszánsz Királyi Palota maradványai lennének.
A faragványok közül az egyik különösen érdekesnek tűnt, ugyanis szépen munkált betűk voltak rajta.
Pár nappal később visszament, alaposabban szemügyre vette a követ, és a sejtése beigazolódott: bármilyen hihetetlen, nagyon úgy tűnt, hogy a kő egy olyan feliratos vörösmárvány tömb egyik darabja volt, amelynek egy másik elemét épp a múzeumuk őrizte. Azt évtizedekkel korábban, egy várásatás során találták meg. Az azonosság egyértelmű volt: mindkét kövön ugyanaz az antikva betűtípus szerepelt, azonos volt a sormagasság és a felső sorban mindkét töredéken sűrűbben voltak a betűk.
Mint megtudta, a maradványok a Márványmenyasszony pinceátalakítása során kerültek elő. Alighanem arról volt szó, hogy miután az eredeti kő széttörött, elemeit különböző helyeken használták fel, egyik darabját valószínű a 18. vagy a 19. században építhették bele a vendéglő pincefalába, ahonnan a 21. században előkerült.
Az akkori tulajdonos – Szécsényi Gyula – szerencsére felismerte a kövek értékét és nem dobta ki azokat, hanem dekorációként használta fel a kerthelyiségben. A követ végül sikerült megkapnia a Vármúzeumnak – ma is ott látható –, cserébe egy szintén mutatós, de történetileg kevésbé jelentős emléket ajánlottak fel érte.
Na, de miért is olyan fontos ez a kő?
Elsősorban azért, mert a reneszánsz palota eleme volt, melyből bizony alig maradt valami. Kiváltképp olyan elem, amin felirat is van. Hát még, ha ennek a feliratnak a szövege értelmezhető is. Márpedig a két kődarab segítségével azonosítani lehetett a korabeli feliratot, amely így szólt (nagy betűkkel kiemelve a fennmaradt részeket):
Magnanimus princeps DIADEMAte gaudet utrOQ(VE)
Uladislaus TOLLIT ad astra CapUT.
Azaz:
A nagylelkű uralkodó mindkét koronának örvend,
Ulászló a csillagokig emeli fejét.
Azt ugyanis a korabeli leírásokból tudjuk, hogy ez a szöveg díszítette a palota egyik termét (igaz, azt egészen eddig nem sejtették, hogy ezek nem festett, hanem vésett betűk voltak). És hogy mit jelentenek ezek a szavak?
A Királyi Palota három nagy termének mennyezetét díszítette csillagképes, asztrológiai falfestmény. Az egyik Mátyás király születésének pillanatában, a másik cseh királlyá választásának idején ábrázolta a csillagok állását. Utódja, II. Ulászló azt a pillanatot örökíttette meg, amikor magyar királlyá választották. Vagyis az egyik a magyar király cseh trónra lépésének, a másik a cseh király magyar trónra lépésének pillanatát rögzítette.
Ha reneszánsz magyar királyra gondolunk, akkor szinte csak Mátyás jut az eszünkbe, pedig II. Ulászló sok tekintetben folytatta azokat a fejlesztéseket, melyeket elődje megkezdett. Én eddig ezt csak a zenei életről tudtam, de lám, ugyanez igaz az építészetre is.
Aki nem hiszi, látogasson el Budapest Történeti Múzeumba, ha már lehet végre, és győződjék meg róla a saját szemével! És persze jusson eszébe, milyen kalandos módon került is oda ez a két kődarab! Aztán ki tudja, egyszer talán egy harmadik is előkerül…
A cikk elkészültéhez Végh András szóbeli beszámolóját, valamint az Egy reneszánsz felirat töredékei és a budai királyi palota csillagképei című munkáját (Művészettörténeti Értesítő, különlenyomat, 2010) használtam fel. A horoszkópok képei az utóbbiból valók, segítségét ezúton is köszönöm.
